Az utóbbi időben két munkatárs is távozott. Az egyik tőlünk, a másik egy ügyfelünktől. Csak egy apró-cseprő különbség akadt a két kolléga tapasztalata között. Olvasd el, mit mondtak a kilépéskor!
A munkatárs, aki két hét után menekült
Az első munkatársat mi találtuk egy ügyfelünkbek, és hirtelen távozásakor rákérdeztünk, miért megy el. Meglepő választ kaptunk, mikor felhívtuk. Elrettentő páldaként megosztom a jegyzetet, amit írunk a telefonbeszélgetés közben:
„munkakörülmények:
- mindenkinek magának kell beszerezni a wc papírt és a szappant
- nincs egy hely, ahova le lehet ülni ebédelni, nincs hűtő, mikro
- 15 fokra van letekerve a légkondi és pulóverben, zokniban fagyoskodnak
főnök:
- minden második szava káromkodás
- minősíthetetlenül beszél a munkatársakkal és az ügyfelekkel
- a munkatársak azzal fogadták, hogy 2-3 hónapnál senki sem maradt meg ebben a poziban”
Ez azért durva… Egy jó jelölt miért maradna ilyen helyen? Hiszen úgyis talál jobb munkát.
Ahogy ebben a cikkben írtuk, legkésőbb a távozáskor meg kell kérdezni a munkatársat, hogy mit gondol a cégről, hogy érezte magát és persze, hogy miért megy el. De még sokkal jobb, ha rendszeresen megtudjuk a kollégák véleményét, hiszen akkor megakadályozhatjuk az idő előtti felmondásukat. Hiszen mennyire bonyolult feladat beszerezni egy ebédlőasztalt vagy épp a folyékony szappant a mosdóba? Filléres kiadások a toborzáshoz és a fizetésekhez képest. Kevesebbet káromkodni pedig semmi sem kerül.
De csak akkor tudjuk meg, mit hiányolnak az embereink, ha odafigyelünk rájuk és megkérdezzük őket.
Mit mondott a másik távozó kolléga?
A mi munkatársunk már előre jelezte, hogy egy hónap múlva mennie kell majd. Ettől függetlenül megkértük, hogy írja le az élményeit. Idézem a levelét:
„Sziasztok!
Nagyon hálás vagyok, amiért veletek dolgozhattam.
Egyenként mindegyikőtöknek nagyon köszönöm az együtt töltött időt, türelmet és munkát. … mindegyikőtöknek szeretnék nagyon sok sikert és szerencsét kívánni.
Én ide mindig szerettem bejönni. Nem sok helyen dolgoztam, de tudjátok, legyetek büszkék magatokra. Mert ilyen helyen még életemben nem dolgoztam. Óriási köszönet érte. 🙂
„Ég Veletek” vagy nem is tudom hogy fogalmazzak, vigyázzatok magatokra, és maradjatok mindig ennyire jó emberek, mint amennyire most vagytok! 🙂
Üdvözlettel,
Sz.R.”
Nagyon büszke vagyok erre a levélre! Imádom a csapatomat, hogy ilyen kedvesek és segítőkészek egymással!
Nem ámítalak: sok munkánk van ebben, mindenki hozzáteszi a saját részét naponta. De megéri, mert jól érezzük magunkat a cégben, szeretünk együtt dolgozni.
Az ember az élete nagy részét a munkahelyén tölti, minden hétköznap 8-10 órát… Megéri megteremteni a jó hangulatos és ideális környezetet még akkor is, ha ez sok időbe és energiába kerül.
