„Lakva ismerszik meg az ember” – tartja a mondás. Ebben van igazság. Viszont cégvezetőként mire rájössz, hogy rossz embert vettél fel az adott pozícióra, pláne, ha egy kifejezetten romboló személyről van szó, milliós károkat okozhat. Amikor felveszel valakit egy rutinfeladatokkal teli munkakörre, de nem látod, hogy ő valójában a kihívásokat szereti, akkor előbb-utóbb el fog menni a cégtől. Vagy, ha egy olyan értékesítőt választasz, aki képtelen lezárni akciókat, szintén kezdheted elölről a keresést. Éppen ezért muszáj pontosan látnod, hogy kivel készülsz bővíteni a céged, különben folyton csak a fluktuációt fogod kezelni.
Az önéletrajz alapú szűrés csapdája
Az önéletrajz nem egy személyiségleírás a jelöltről, hanem egy szakmai anyag. Éppen ezért nem fogod megismerni belőle az, hogy milyen ember, vagy azt, hogy meg fog-e felelni a nyitott pozíciódra. Azt viszont látni fogod, hogy mi a végzettsége, és milyen munkakörökben dolgozott korábban. Az önéletrajzot legfeljebb arra tudod használni, hogy megtudd, hogy a jelölted szakmailag kvalifikált-e a nálad betöltendő pozícióra. Ne akarj ennél többet megtudni belőle.
Amikor valaki abból próbál meg következtetni a személyiségre, hogy milyen pozícióban dolgozott az illető korábban, nem valószínű, hogy valós képet fog kapni. Olyan esettel is találkoztunk már, hogy az önéletrajzban lévő kép alapján döntötte el a HR-es, hogy mennyire illene a csapatba a jelölt. Valljuk be, ez sem túl profi. Mint ahogy arra alapozni sem okos dolog, hogy milyen egyedi és kreatív módon van összerakva egy-egy pályázati anyag. Ez csak a külcsín.
Ez egy szakmai anyag, használjuk erre a célra.
A messziről jött ember azt mond, amit akar…
Az önéletrajz mellett a másik nagy buktató lehet a kiválasztásban a személyes interjú.
Miért? Nézzük csak! Begyakorolt válaszok, betanult viselkedés minta, kedves, mosolygós küllem és simulékony kommunikáció. Ha úgy választod ki az új munkatársat, hogy az interjún nem látsz át ezeken, akkor sajnos mellé fogsz nyúlni.
Félre ne érts, nem arra gondolok, amikor valaki az izgatottságtól kevésbé önmaga egy beszélgetésben és emiatt mást mutat, mint ami a valóság. Bár ez sem jó, mert itt sem fogod látni a valós képet, de most inkább arra gondolok, aki szándékos megtévesztésből veti be a legjobb praktikáit, hogy elnyerjen egy állást. És ha már a fedélzeten van, akkor sunyiban minden nap egy kicsit nagyobb lyukat váj a hajó oldalába, egészen addig, amíg el nem süllyed. Van ilyen ember, és ha nem ismered fel, akkor veszélyben a céged.
Tehát önmagában az interjú sem egy életbiztosítás.
Ne dolgozz fizetett ellenségekkel! Inkább tesztelj!
Biztos veled is előfordult már, hogy rajtakaptál egy munkatársat azon, hogy éppen ellened dolgozik. Akár úgy, hogy szembe megy az utasításokkal, akár úgy, hogy hergeli a csapatot, vagy éppen nem úgy végzi a feladatát, mint amiben a kezdetek kezdetén megállapodtatok. Őszintén kérdezem. Jó szívvel adod oda a fizetésüket ezeknek a kollégáknak? Arról nem is beszélve, hogy az ilyen emberek jellemzően nem hatékonyak a munkában.
Akkor mégis hogyan kezeld ez ilyen kollégákat? A legbiztosabb az, ha eleve fel sem veszed őket!
Annak a jelöltnek, akinél fennáll a lehetőség, hogy később a fizetett ellenségeddé válhat, nincs helye a cégedben. De hogyan derítsd ki, hogy csapatjátékos lesz-e az új kolléga vagy inkább fékezni fogja a szekeret? Használj működőképes személyiségtesztet!
Ma már tesztelés nélkül felvenni embert ugyan olyan végzetes lehet, mint fegyver nélkül indulni csatába. Tesztelj!
