Nem kell Murphynek lenni ahhoz, hogy tapasztaljuk: lépten-nyomon becsúsznak hibák. „Ami elromolhat, az el is romlik.” Bármely cégnél megesik. De ami már nagyon nem mindegy, hogy erre a nyers tényre eleve számítunk-e, hogyan reagálunk, és mihez tudunk kezdeni vele úgy, hogy mind az anyagi, mind pedig az erkölcsi kár minimális legyen.
Előrebocsátva az alábbi gondolatmenetünk végkövetkeztetését, ismét a személyzethez, az emberi tényezőhöz fogunk kilyukadni. Amiért viszont feltétlenül érdemes bejárnod most ezt a logikai utat, az a hibakezelés újszerű megvilágítása – na és persze az, hogy a munkaerő-problémával a végén kezdeni is fogunk ám valami nagyon újat. Hát akkor lássuk csak!
Ami nagyon nem mindegy: hol derül ki a hiba?
Ez az alapelv. Mégpedig, bármilyen kellemetlennek is tűnik szembenézni a hibáinkkal, annál jobb, minél előbb derül ki. Bármely termék vagy szolgáltatás esetében, ha csak a végfelhasználó jön rá, hogy van valami bibi, akkor a korrigálás nagyon, nagyon drága tud lenni. Nem is beszélve arról, ami talán még drágább: hogy sérül a PR, a cégünk hírneve. Na hát ez a hibajavítás méregdrága módja!
Egy fokkal jobb a szitu, ha a minőségbiztosításban jövünk rá a dologra. Olcsóbb a hibajavítás. De nem csupán pénzt takarítunk meg, hanem a PR sem sérül. És így tovább haladhatunk visszafelé szépen, pontról pontra a szervezési táblán, hiszen még jobb, ha a termelésben javítjuk a bajt, vagy rendelésfelvételkor a pénzügy is rájöhet, hogy baj van, és így viszonylag olcsón megúszhatjuk.
Egyszóval: minél előrébb vagyunk a láncban, annál kevesebbe kerül a korrekció. De a nagy baj az, hogy mindenképpen korrigálást csinálunk, és ez a figyelmünkbe, energiánkba kerül. A bakikkal és a kárral foglalkozunk ahelyett, hogy a jövőn dolgoznánk. Mert mondanunk sem kell: sokkal előnyösebb beállítódás ennél a visszafelé araszolgató problémamegoldásnál a jövőorientált, a problémamegelőző, sőt előre tervező és jövőépítő cégvezetés.
Ez a gondolatmenetünk egyik következtetése. A másik konklúzióra pedig úgy jöhetünk rá, ha azt kérdezzük: hova vezet ez az okozati lánc? Könnyen kitalálható, hogy az alkalmazottaidhoz! Itt, a folyamat legelején van a hibák ősforrása. Tehát ha az embert „javítjuk ki”, na az a legolcsóbb, mert rendszerint ő a hiba ősoka a folyamat elején. Sőt, ha kiválóan alkalmas, azaz termelő embereket veszünk fel, akkor a hibák, bajok nagy része eleve meg is úszható, és ismét csak arra jutunk, hogy nyugodtan lehet foglalkozni a fejlesztéssel és a jövővel.
Ezt a kérdéskört is érinti, de még súlyosabb problémákat is kezel az új tréningünk, A hiányzó összetevő, amelynek egyik célja, hogy az emberi tényező optimalizálása által hatékonyan tegyen a vezetők nyugalmáért. Hiszen a Főnök sokkal jobban alszik, ha tudja, hogy a hibák esélye minimális, és a bakik nem lesznek költségesek, ugye?
